2012. június 9., szombat

Első rész.~ A kezdet.


Elérkezett az utolsó napom Írországban.Belemerengve a gondolataimba rájöttem, hogy annyi mindent átéltem és persze hiányozni fog minden, és most az életem sokmindenben megváltozik.Éppen L.A-ba tartottunk, ugyanis édesanyámhoz költözünk a nyárra vagy tovább.Gondolat menetemett éppen a húgom kedvenc, nyálas fiúbandája zavarta meg, a cukormázas dalukkal.Persze, mint mindig ,most is végig kellett hallgatni ezt a borzalmat.Nem elég,hogy egész Angliában csak róluk van szó, de hogy már LA-ban is?! Komolyan nem tudják mi a jó.Szerencsére 2 perc múlva már véget is ért ez a förtelem, de valami játékot hirdetett a Hits FM..


-Minden kedves Directionernek, figyelmébe szeretnénk ajánlani a nyeremény játékunkat, ami 2 db. VIP belőt tartalmazz nyereményként!A kérdés tehát: -Mikor alakult az együttes?.A válaszokat telefon hívásként emlitsék meg, és sok szerencsét!-szólt a rádióból gépies nő hangon a bemondó nő.


-Uristen!Gyorsan hívjátok!-sípákolt Leila a hátsó ülésen.Mi pedig ,mint az engedelmes rabszolgák ,neki láttunk a feladatnak, mert nem szerettük volna ha nem teljesülne az álma.Persze engem ez különösképpen nagyon nem érdekelt, de azért inkább csináltam amit mondd...Mindhárman elövettük az érintőképernyős telefonjainkat és gyors ujj mozdulatokkal bepötyögtük a számot ,majd vártuk, hogy beleszoljon aki ezt a dolgokat vezeti..Mindannyian felijedtünk amikor megszólalt a nőies hang a telefonon keresztül...


-Gratulálok! Ön az a szerencsés telefonáló ,akit kisorsoltunk a nyereményjátékunkban!Már csak 1 kérdésre kell válaszolnia és megnyerheti a 2 db VIP jegyet! Szóval mikor alakult az együttes?.


-2010-ben!-vágta rá gondolkodás nélkül az én 'éles eszű' húgom.


-Köszönjük. 2 napon belül értesítjük önöket!.


-Légyszi, légyszi, légyszi! Istenem ha szeretsz, nyerünk.-izgult a húgom.- Mikor fognak hívni?

-Nyugii majd fognak. De azért ne éld bele magad hogy nyerni fogsz.

Megnyugtattuk Leilát azzal a dumával hogy 'Aludj egy picit, hosszú lesz az út'. Elaludt. Gyorsan kikapcsoltuk a rádiót a borzalmas zenékről.

-Öt perc és Ardfert-ben vagyunk! Ott átszállunk a hajóra!-szólt apa kissé szomorúan.

Bólintottam és csak néztem ki a messziségbe. Kiélveztem azt az öt percet. Olyan szép az ország. Hiányozni fog. 



M* és F*


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése