Második rész. -Érkezés..

'Üdvözöljük önöket Los Angelesben!'
Hát megérkeztünk. Az út szörnyű volt. Egy idióta fiú mögöttünk mindig beleordított a fülünkbe. Leila a fülesével a fülében aludt el. Amikor kivette apa a füléből csak úgy ordított benne a 'What makes you beautiful'. Elköszöntünk apától, aki a következő repülővel el is húz innen, mivel nem akar anyával találkozni. Sajnos nem volt egy  békés válás az övéké. Kimentünk a váró terembe, ahol anya és  nagydarab pasija várt minket. Leila azonnal oda is rohant hozzájuk. Nekem valahogy elment a kedvem anyától a pasas láttán. Most komolyan egy ilyen emberrel él együtt anyám? És ezért  dobta apámat? Hát szép mondhatom. Lassan én is oda sétáltam hozzájuk. Anyát egy öleléssel és egy puszival köszöntöttem, még az oldalán álló embert egy kézfogással. Úgy megszorítottam a kezét ahogyan csak tudtam. Már előre láttam hogy nem leszek jóba vele.
-Joe.-bökte oda egy halvány mosollyal.
-Oli.-mondtam én is.- Anya, mehetnénk?
Elindultunk a parkoló felé a kocsihoz. Anya egy nagy fehér BMW felé vette az irányt.
-Ez a te kocsid, anya?
-Igen. Jó, mi?
Joenak sok pénze lehet. Nem hiszem hogy anya a stylistkedésből így megél. Bár kitudja. Beültünk a kocsiba. Indulás előtt még anya bejelentette hogy van egy meglepetésük. Út közben bámultam ki az ablakon és néztem hogy milyen csodálatos Los Angeles. Tele van parkokkal, plázákkal, játszóterekkel, mindenféle éttermekkel és boltokkal. Az autó meg állt egy nagy 'palota'előtt. Gyönyörű volt. három emeletes volt és körülbelül volt vagy 10 hálószoba.  Előre rohantam, anyára és Joe-ra  hagyva a sok bőröndöt."Ne hogy megerőltesd magad" hallottam a hátam mögül anya hangját, de most nem nagyon tudott izgatni. A nappali kétszer akkora volt mint apánál. Nagy hosszú kanapé volt, nem értem kettőjüknek minek ekkora. LCD TV. A konyha a nappaliból nyílt. Hosszú étkező asztal, szép csillár. Épp leültem a kanapéra, mikor beértek a házba anyáék is.
-Húúú anya, te itt laksz?-kérdezte elképedve Leila.
-Igen, itt lakok de most ülj le! Van egy bejelenteni valónk.-mosolygott anya.-Joe!
Alig bírtam levenni a szemem a nagy képernyőjű tv-ről de muszáj volt. Mihelyst leült a húgom, anya bele is kezdett mondandójába.
-Szóval. Tudjátok, már lassan egy éve nem láttuk egymást. Ami sok idő. Azóta sok minden meg változott. A családunk is. Itt van Joe, akivel hamarosan összeházasodunk.2 hónapja történt velünk egy csodálatos dolog.. - anya beszédét félbeszakította a csengő. Bár már sejtettem mi a szitu. Muszáj kiszellőztetnem a fejem.
-Hagyd csak, majd kinyitom.- gyorsan felálltam és elindultam az ajtó felé. Amint beengedem vagy megnézem ki az az illető aki megmentett, fogom magam és elmegyek egy kicsit 'sétálni'.
-Szi..öö.. heló. Mariett?
-Máris szólok neki.-mosolyogtam az ismeretlenre, kicsit zavartan. Arcából alig lehetett kivenni valamit, úgy rá volt húzva a fejére a kapucni. Barna kócos haja csodálatos tengerkék  szemébe lógott. Csak álltam és bámultam csodaszép kék szemét. Teljesen lefagytam.-öö tényleg. ANYAA!- szuper. Most már előtte is leégettem magam. Mielőtt még anya oda ért volna, gyorsan kisurrantam a fiú mellett az ajtón és el kezdtem futni. Futottam olyan gyorsan, ahogy csak bírtam. Minden átfutott az agyamban. Mi van ha jóra gondolok? És az esküvő? Tuti nem megyek el rá. Nem tudom mi van most velem. Anyáék elváltak. Fel kell fognom. Eddig még nem fájt ez annyira mint most. Megláttam egy szép kis parkot, amiben alig voltak emberek. Gondoltam jó lesz ott egyedül. Épp az úton futottam át amikor..

Első rész.~ A kezdet.

Elérkezett az utolsó napom Írországban.Belemerengve a gondolataimba rájöttem, hogy annyi mindent átéltem és persze hiányozni fog minden, és most az életem sokmindenben megváltozik.Éppen L.A-ba tartottunk, ugyanis édesanyámhoz költözünk a nyárra vagy tovább.Gondolat menetemett éppen a húgom kedvenc, nyálas fiúbandája zavarta meg, a cukormázas dalukkal.Persze, mint mindig ,most is végig kellett hallgatni ezt a borzalmat.Nem elég,hogy egész Angliában csak róluk van szó, de hogy már LA-ban is?! Komolyan nem tudják mi a jó.Szerencsére 2 perc múlva már véget is ért ez a förtelem, de valami játékot hirdetett a Hits FM..


-Minden kedves Directionernek, figyelmébe szeretnénk ajánlani a nyeremény játékunkat, ami 2 db. VIP belőt tartalmazz nyereményként!A kérdés tehát: -Mikor alakult az együttes?.A válaszokat telefon hívásként emlitsék meg, és sok szerencsét!-szólt a rádióból gépies nő hangon a bemondó nő.


-Uristen!Gyorsan hívjátok!-sípákolt Leila a hátsó ülésen.Mi pedig ,mint az engedelmes rabszolgák ,neki láttunk a feladatnak, mert nem szerettük volna ha nem teljesülne az álma.Persze engem ez különösképpen nagyon nem érdekelt, de azért inkább csináltam amit mondd...Mindhárman elövettük az érintőképernyős telefonjainkat és gyors ujj mozdulatokkal bepötyögtük a számot ,majd vártuk, hogy beleszoljon aki ezt a dolgokat vezeti..Mindannyian felijedtünk amikor megszólalt a nőies hang a telefonon keresztül...


-Gratulálok! Ön az a szerencsés telefonáló ,akit kisorsoltunk a nyereményjátékunkban!Már csak 1 kérdésre kell válaszolnia és megnyerheti a 2 db VIP jegyet! Szóval mikor alakult az együttes?.


-2010-ben!-vágta rá gondolkodás nélkül az én 'éles eszű' húgom.


-Köszönjük. 2 napon belül értesítjük önöket!.


-Légyszi, légyszi, légyszi! Istenem ha szeretsz, nyerünk.-izgult a húgom.- Mikor fognak hívni?

-Nyugii majd fognak. De azért ne éld bele magad hogy nyerni fogsz.

Megnyugtattuk Leilát azzal a dumával hogy 'Aludj egy picit, hosszú lesz az út'. Elaludt. Gyorsan kikapcsoltuk a rádiót a borzalmas zenékről.

-Öt perc és Ardfert-ben vagyunk! Ott átszállunk a hajóra!-szólt apa kissé szomorúan.

Bólintottam és csak néztem ki a messziségbe. Kiélveztem azt az öt percet. Olyan szép az ország. Hiányozni fog. 


M* és F*

Bevezető~ Oleya McKenzie élete

Uláláá! Oleya McKenzie vagyok, de csak az osztály főnököm hív így.Már vagy százszor megmondtam neki hogy hívjon nyugodtan csak Olinak. Na de mind1. A 18 fogom betölteni pontosan 29 nap múlva. Akkor fogok kimenni L.A.-ba anyához. Mivel a szüleim elváltam, két éve. Apával maradtam a húgommal, Leilával együtt, mert anyám felszedett magának valami pasast, akit már első látásra  megutáltunk.  A válás után elköltöztünk Írországba, mert apu ott talált munkát amivel nagyon is jól keres. Legtöbbször amit akarok azt megkapom, de nem vagyok elszállva magamtól mint a többi elkényeztetett picsa. A húgom és én köztem 13 év van. Állítólag nagyon hasonlítunk egymásra. 11 éve szinkron úszok és 3éve modellkedem. A modellkedést azért kezdtem el hogy bizonyítsak a többieknek, hogy igen is szép vagyok. Az általánosba folyton cikiztek mert nem voltam stréber, hanem inkább bunkó. Bohókás viselkedésem miatt sokszor hiszik azt, hogy beszívtam. Amit nem értek. Na de ennyit magamról. Néhány kép a családról : 

John McKenzie /apa/

Leila McKenzie

 Mariett McKenzie/anya/

Oleya McKenzie